Az északír szélső fele, Danny Blanchflower volt az egyik leginspirálóbb kapitány a meccs történetében, mind klub-, mind nemzetközi szinten. Ő vezetett Tottenham Hotspur történelmi hazai sikerekhez, valamint történelmük legnagyobb vívmányához vitték országát. Miután pályafutását Észak-Írországban kezdte a Glentorannál, 1949-ben az angliai Barnsley-be költözött, ami igazán beindította karrierjét.
Kétéves Barnsley-i tartózkodása alatt betört az észak-ír válogatottba, amely több élvonalbeli klub figyelmét felkeltette. Blanchflower 1951-ben az Aston Villához igazolt, majd három év sikeres tartózkodása után a Tottenham Hotspurhez igazolt, amely a rivális Arsenalt felüllicitálta aláírásáért. Ott érte el legnagyobb sikerét.
1958-ban Blanchflower túljutott azon a traumán, hogy majdnem elveszítette bátyját, Jackie-t a müncheni légiszerencsétlenségben, és ezzel Észak-Írországot elvezette élete első világbajnokságára. Minden meccsen játszott, Észak-Írország meglepetésre bejutott a negyeddöntőbe, mielőtt meghajolt Franciaország előtt. Blanchflower nevet kapta Az év labdarúgója 1958-ban Angliában, amikor a Tottenham Hotspur állandó versenyzője lett a fő kitüntetéseknek Bill Nicholson menedzsere alatt.
Blanchflower kulcsfontosságú tagja volt a Tottenham Hotspur csapatának, amely az 1960–61-es szezonban létrehozta az angol futballtörténelmet, és a csapat kapitánya volt a 20. század első angol bajnokságának és kupájának „Duplája” címében. A következő évben megtartották az FA-kupát, és 1963-ban Blanchflower lett a brit klub első kapitánya, aki Európa-trófeát emelt a magasba, miközben a Tottenham Hotspur megszerezte a Kupagyőztesek Európa Kupája.
Miután 1964-ben visszavonult a játéktól, sikeres újságírói karriert futott be, de 1976-ban visszatért a futballhoz, hogy átvegye az északír nemzeti csapat menedzsereként, valamint rövid ideig a Chelsea menedzsereként. Az 1980-as években Blanchflower visszatért újságírói pályafutásához, de sajnos a 60-as éveiben az Alzheimer-kór áldozata lett, és 1993-ban, 67 évesen halt meg.
